Rabbit

---Faágon ringó éjszaka volt akkor, éreztem, a szél egyetlen mozdulatára lepottannya az álmom az ébrenlét porába. Rólad álmodtam, remegő szemhéjam mögött Tiéd volt csupán a tér, s szemeim gömbölyű fenekén hevertél. Meztelen dideregtél, s én rettegtem, hogy képtelen vagyok simogató meleg világot építeni köréd. Pedig ujjaimmal dombokat rajzoltam, s tenyeremmel kicsiny tavakat közéjük. Könnyeimből fák fakadtak, érintésemből virágok, és szavaimból élet.
---Nem öltöztettelek fel, s magamat sem, barbár természetességgel szerettelek, és a kútkáván ülve meséltem Neked arról a szörnyű egyszerűségről, amit érzek, ha velem vagy. A szerelelmről. Nem hittél nekem, s kétségbeesetten menekültél előlem, olyan sebesen szaladtál, hogy képtelen voltam elég gyorsan teremteni a világot köréd. S végül körbeértél, újra a karjaim közt leltél nyugtot, de kérlelő szemeidből sugárzott az elvágyódás. Akkor és egyszer meéltem Neked magamról, hogy én hogyan élem meg az üres, semittevő világot, ami a szemhéjamon túl van. Meséltem Neked a tenger vérről, amit ontottunk, a végtelen hazugságokról, s a rosszindulatról, ami kicsiny világunkon kívül ott lapul minden kő alatt. Talán akkor kezdtél félni Tőlem, nem tudom.. de azóta a legfinomabb falatban is érzem a könnyed ízét, s a legforróbb éjszakán is érzem szíved reszketését.
---Nem tudom, merre jársz most. Emlékeiddel falaztam körbe magam, s képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy az őszinteségedbe végül belefúrta magát a kinti világ férge, s utolsó szavaidat azóta morzsolgatom a kezemben.

z