---Merre tovább? Kérdezte a nyúl, és remegve nézett jobbra a répaföldre, majd balra a káposztásra.
---Az ujjbegyeim repedéseiben érzem a változást, ahogy kinyílnak, és összezáródnak a pórusaim, ahogy felmerednek a szőrszálak a kezem fején. A változás természete olyan, hogy nem hagy békén, amíg észre nem veszed.. Mint a macska, ha simogatásra vágyik, a lábadhoz dörgölőzik, dorombol, s ha odébb tessékeled, sértődötten elvonul. De ha visszatér, akkor már karmolja a combodat s tépi a fotelt, mert eléri, amit akar. A változás olyan, mint a szivárvány, amit mereven bámulsz, amíg el nem tűnik, s közben észre sem veszed, hogy színei beleégtek a szemedbe, s menthetetlen rabjává lettél.
---Nem szeretem a változásokat, a zsigeri ellenállás, amit irántuk érzem, azt hiszem a csuklómból indul, és a lábfejemből, ahogy megfeszülnek, mikor elliben egy sárga falevél az őszi utcán, vagy ha a hajadat nem abba az irányba fésülöd, ahova szoktad. Ha némán szeretkezel velem, vagy ha nem kérsz egy pohár vizet utána. Ha más a bőröd íze, ha szemed csillogásába egy árnyalatnyi ború vegyül, ha fáradtan nyitod az ajkaidat csókomra s ha a reggeli napfény másképp csúszik meg az arcodon...
---A világ összeomolhat körülöttem, nem érdekel, lehet észre sem veszem, de ha csak egy pillanatra is másnak érezlek, már feszül is a csuklóm, a lábfejem, és elővesz a szorongás, pontosan merre is van a tovább..
.z
