Szemed most is annyira szép - Szerelemmel nézel elém - Nevetésed éppen elég - Vigyázz rám..
---Gyermekkorom rémálmaiban az idő, mint acélkarmú szörny, falta fel az emlékeimet, s nap mint azzal a bűntudattal élek, hogy életem legkedvesebb pillanataira is épphogy emlékszem. Nem tudom felidézni az első vasfogamat, sem az első napot, amikor olyan hajnalra ébredtem, amire már nem akartam. Nem érzem a ízét az első csepp vérnek, ami az ujjbegyemből buggyant elő, nem emlékszem anyám első szédítő pofonjára, sem az első eltitkolt szerelmemre, sem az első másnapos fejfájásomra.
---Szeretlek. Egyetlen bizonyítékom erre a pillangó, aki a szívembe költözött. Mindhalálig dobogásában talált egy pillanatot, amikor bebújhat, s puha szárnyait szétterítette belül, színes foltjai vihar utáni fényeket hoztak az életembe, s apró csápjai odaadóan simogatták elfásult csücskeit. Óvatos csókjaival begyógyította a sebeket, vaníliás lehellette elfeledtette azokat az időket, amiket még az acélkarmok sem téphettek ki belőlem.
---Új zivatarok születnek, új felhők borítják lángba az eget és új jégdarabok koppanak ütemre a homlokomon, ahogy örökké éhes fogai marcangolnak, ahogy telhetetlen vágyai kiutat keresnek belőlem, pedig nem rab, láncra sosem vertem, csak hevesebben dobogott a szívem, s talán nem vettem észre, hogy kibújna, ha tudna.
.z
